Tegnap elvoltunk a kupolába. Sikerült besöröznöm...megint... Haza fele egyedül mentem, nem mintha olyan nagy utat kellett volna megtennem, dehát ez van. Menet közben meg eszembe jutott egy csomó minden amit nagyon szivesen leírnék, leírtam volna, ha nem felejtettem volna el és lett volna otthon netem meg gépem. Jobban mondva netem az van, csak mivel egy gépem van és az nehéz, ezért nem vagyok hajlandó állandóan cipelni le és fel az albi meg a suli között. Nem téma.

Mindenesetre tegnap eszembe ötlött, ha jól emlékszem, hogy mennyi-mennyi bagoly huhog is körülöttem. Ami ugyebár felvet némi fizikai elvonásokat, ami a kisebbik gond. A nagyobb baj, hogy kezd elvonási tünetem lenni. Nem, nem olyan! Azon lehet segíteni. Szeretet hiányom van, amit nem tudok kiűzni az agyamból. Pedig igyekszem! De tényleg. A legviccesebb, hogy nagyon sokan vesznek körül akik segítenének, de nem tudnak. Jobban mondva, ha tudnának akkor nem barátok lennének, hanem jó mellü, aranyos bombázók, de ilyen kevés van a környezetemben, és inkább barátnak "tartom meg" őket. So, ez van. Tehát ha mostanában halkabb vagy morcosabb vagyok, akkor az ennek tudható be többek között.

A legviccesebb, hogy tegnap ezt tök jól megfogalmaztam, ma meg olyan plötty lett. De szerintem a lényeg átjött!