Ez egy régi blog bejegyzésem, amit egy másik blogra írtam.

Ééééés üdvözlök mindenkit a most fejtegetett tudományos-misztikus témakörben!

Na, nem kell megijedni, nem fogok itt hajmeresztő képleteket, meg tudományos misztériumokat fejtegetni!

Biztos veletek is előfordult már, ha nem, akkor majd elő fog, ha nem akkor szerencsések vagytok, vagy nem isztok rendesen! Elmész egy szolid sörözésre, hogy "Csak 1 sört iszunk!", aztán az x+1-ik sör, a bor, a pálinka csússzon le a torkunkba után otthon ébredsz fel. Ez az egész úgy kezdődik, hogy átlép az ember egy bizonyos határt, ami után "megfékezhetetlenül" jól érzed magadat! Ezekután 2 lehetőséged van! Vagy jön az állatkert, kisróka, boa és társaik, vagy elveszted az emlékezetedet és otthon ébredsz. Szerencsés esetben mindened megvan, csak győzd összeszedni a dolgaidat  lakásban...

Namármost, nálunk ez az állapot akkor következik be, mikor elhatározzuk, hogy megyünk haza, és mikor kilépünk a kocsma ajtón filmszakadás, és másnap reggel "enyhe" másnapossággal ébredünk.

Ezt azért meséltem el, mert most hétfőn letévedtünk így jó sokan a Ráday Kupolába, ahol minden hétfőn karaoke van, és hát a sör se drága, so elkezdtünk iddogálni. Először csak ketten Jotccoval ültünk be a Tekében elfogyasztott 5 azaz ÖT sör után. Tehát már nem túl szomjasan kikértük a sörünket, és kiszúrtunk 2 csajt! Jó nehéz volt, mert még csak ők ketten voltak rajtunk kívül ott, és kihívtuk őket csocsózni, namost csocsózni megcsak sör mellett lehet... Utána megjelentek a többiek, és elkezdődött a party-buli-party. Iddogáltunk tovább, aztán elkezdtem énekelni is, a törpiekkel! ÉN! ÉNEKELTEM!!! Mondjuk a többiek nem tom, hogy a fülüket fogták a fájdalomtól, vagy a hasukat a nevetéstől, amikor elénekeltük a Hupikék-Törpikék örök klasszikust! Mindenesetre mondanom se kell, hogy az a 2 hölgy akikkel csocsóztunk, nyomtalanul eltűntek, de semmi gond, mert Tibiék megoldották, hogy ne legyünk egyedül, mert kapásból beszerveztek 2 másik lányt! Azt hiszem messze aznap ismerkedtek meg Bánkis srácok egy nap ennyi lánnyal, amiből nem lett semmi...még. Mindenesetre ők ketten sokkal közvetlenebbek, szebbek, jobb hangúak és barátságosabbak voltak. Aztán valamikor hajnali 1 körül, -de ebben nem vagyok biztos- elindultunk haza és másnap keresgéltem a cuccom, hogy minden megvan-e, de igen megvolt.

Persze még ma is mondtak a többiek olyan információkat, amiket én ott elkövettem, de nem emlékszem, ami nem csoda, hiszen van amire jobb nem is emlékezni! :D:D

Az írásom tanulsága:

Tessék elmenni hétfőnként a Ráday kupolába, mert lehet énekelni, sört inni, szép lányokkal beszélgetni -már amennyire a zene miatt lehetséges-, megmosolyogni a nálam is bénább énekeseket, ami már tényleg negatív csúcs!